MONDTAM: SŰRÍTEK…
Ha mögmondtam, mögmondtam… a lú a Ban… Mindegy! Szóval most úgy döntöttem, hogy teszek kissé minden kötelezettségemre, csak hogy kedvére tegyek néhány elvetemült emberkének – t.i. akik olvasni szoktak (engem is). Pedig lenne rengeteg dógom, de nem érdekel. Dógozzon, aki nem szégyelli! Mindenki elmehet a búsba… vagy tüntetni Kossuth térre, általános sztrájkolni, meg menekülősdit játszani rohamrendőrökkel. Villamost megállítani, molotov-koktélozni (nem rázva, keverve!), monnyon le-zni, meg hasonló vidám népi tréfákat űzni – a néppel. Biztos én is jól érezném magam egy ilyen helyen. Igaz csak a tömeggel, meg a tömegek pszichológiájával vannak gondjaim. Túl sokat tanultam róla. ( mi fenéért kellett annyiszor vizsgázni pszichóból, Dr. Schmerz ?!) Szóval, biztos jó az a népi fogócska, amit polgártársaink játszanak el időről időre nemzetünk fővárosában. Szerintem én olyat nem is tudnék… Az én lábaimmail szaladgálni ott? Há’ bolondok ezek?! Dógzok inkább a munkahelyemen, meg néha otthun is, csak tüntetni ne kelljen már. Meg hogy háború se legyen, ja, az is nagyon fontos, meg néha a palackorrú delfinek is eszembe jutnak, már hogy őket is menteni kéne megfele – pláne jómagamtól. De tudnak azok is úszni, úgyhogy oldják meg. Mer’ az jó, hogy én is tudok úszni (papírom is van róla, meg sípom is, bizony, és használom is, ha nem viselkedsz, te állat!), de hogy néznék már ki ott a delfinek közt, mentegetőzve őket. Még jó, hogy az én szolgálati úszóbugyim nem piros, mint a Hászelhoff Dávidnak. Hortobágyische Béjvaccs… Na, azt sokan megnéznék, szerintem. Vidéki, paraszt cingármacsó és a macskónadrág. Höhh!!! Valszeg, csapadékosra vigyorognám még a szolibugyimat is… Ahogy ott senderednék megannyi palackorrú állat között a habokban, és a fürdőzők tömege pedig általános sztrájkolna azért, hogy minden Teszkóban vissza lehessen váltani a delfinek palackját a’ órukró’!!!! Magyar virtus, jöjj elő! (ja, meg szabadságot Svájcnak!)
Tehát kimaradok a tömegek hisztériájából. Max a strand medencéjében szelem a habokat. Vagy habom a szeleket – majd kiderül. Nem köll nékem a monnyon le… Van itthon is elég ökörség. Munkahely, asszony, meg úgy általában. Meg az a böszme nagy fáradtság, ami ilyenkor elkap engem, télidő közelében. Reumások, hajrá! Járókeretre fel! Igazodj! Mindegy, csak állj fel. Jól van, ügyes. Nesze, cúkor! Oszt egyé, e!!! Ja, viccesek ezek az izületek. Amikor az ember mindkét lábára sánta, akkor már tök úgy jár, mintha egészséges lenne. Csak a csípőizületek bedurranása látványos. Egyesek szemében az ilyenkor fellépő mozgáskoordinációs zavarok azt sejtetik, hogy az illető most esett túl valami urológia beavatkozáson, vagy csak hepajkodott kicsit este a matrózhaverokkal, a Kék Osztrigában. Homó Defectus! Nem akarom elmagyarázni egyik agyhúgykövesnek sem, hogy hogyan alakulnak ki ezek a problémák és miért. Kívánom nekik, hogy érezzék! Az a ganef dolog, nem a gumilövedék. Magyar testvéreim, mindenki bekaphatja az összes másodlagos nemi jegyemet! Aki csak szarakodik, az szarban végzi…………………..Jajj, durvulok… Pihen, nyugszik, bevesz gyógyszert, lazít! Na, máris jobb egy kicsit.
Ja!!! Az előző bejegyzésben hirdetett strandfürdő valóban üzemel, tisztelt mindenki! Tessék minket látogatni! Lehet szaunázni, konditermezni, meg úszni, vagy csak punnyadni a jó meleg gyógyvízben. Úgyhogy: fürdőlepedőre, magyar! Irány a szóóna! Aki magyar, nálunk izzad. A többinek meg lukadjon ki a feneke. Több helyen is, például… Mi meg bújjunk puha köntösökbe, vagy hágjunk fel gebeckedős tornaszerekre, csak hogy adjunk a velnesszfílingnek; meg utána a lazító sörözésnek, miegymásnak, ahogy tetszik! Csak gyüjjenek, hát, minél többen!
Mondtam: sűrítek…. Most már hátha gyakrabban tudok képernyőre vetni néhány jelentős sort a világ jobbulására. Bízzatok bene. Az ingyen van…
Maj’ még gyövök…
vargapeter