Peti bácsi blogja

Valami iszonyú lassú country szólt… és még szól bennem egy ideje. Mert megint kihagytam egy jó csomó időt, s nem írtam ide egy árva betűt sem. Ejnye, no! (önkritika) De a napokban annyi sz*r szakadt a nyakamba, hogy na… Nem, nem fogok itt panaszkodni, csak módjával, hogy kicsit ürüljön ki. Tisztuljon az a lélek-állat! Meg a világ minden gondja, meg azon felül is, meg satöbbi. Mi van?!

Majd máskor sírunk, barátaim. Most hagyjuk a fenébe az egészet. Tegyünk így – én is úriember vagyok: szarok az egészre.

Mert elvekenghetnénk, hogy miért is kell ünnepeinket meggyalázni nagyon magyar honfitársainknak; vagy miért kell nekem naponta politikával kelnem-feküdnöm. Meg egyáltalán… miért olyanokat dob ki magából az élet és viszi el őt valami más, de végleges??? Sok a miért, barátim. Túl sok. Válasz nincs is, csak úgy jönnek ezek…

Meg mennek és háborgatják az ember kicsi lelkét, hogy vesszen az meg a poklok kínjától. Csak legyen valami – és múljon el! Mert az már akkor történelem. Nem a mindennapi bánat és keserv.

Tehát: most negatív vagyok (voltam) és belenyugvó (tán meghunyászkodó is), de ez is elmúlik. Jön valami vidámabb.

Később folytatom – most pozitivizálom magam magam.

A fene sem sem gondolta volna, hogy ilyen lavinát indítok el…

De úgy látom, hogy az elmúlt hét blogszünetében is feltalálta magát mindenki. Ha másképp nem is, hát aranyveretű verselményekkel próbálta módosítani az amúgy sem egyszerű tudatomat. Nos, igaz, olcsóbb, mint az LSD. De mi lészen így az világgal??? Hát má mindenki ír, mint gép??? Tessék inkább olvasni! Eh, fránya népek. Ugye, senki sem gondolta, hogy büntetés nélkül megúszhatja azt, ha nekem verseket küldözget.

Én itthon tüsténkedem, hogy szebb legyen a bérleményünk, Ti meg kihasználjátok ezt a kis kihagyást és rögtön partizánkodtok. Ejnye! Most mindenki érezze magát legorombítva!

Tehát az elmúlt időszak mérlege:

1. Előszoba (t.i. folyosó) festés.

2. Kisebb egészségügyi pausa, mert fájt a hátam.

3. Konyha festés elkezdése.

4. Nagyobb egészségügyi szünet, mert fájt a hátam és a csípőm.

5. Konyha festés befejezése.

6. Egészségügyi pihenés helyett visszamentem dolgozni, mert letelt a szabim, pedig fájt a hátam, a csípőm és a térdeim is.

7. Nyolc nap tömény szívás a munkahelyemen, mert marha jó időt fogtunk ki. Az esős idő és az át-átvonuló melegfront miatt már a fejem és a mellkasom is fájt.

8. Pihenésként bútormozgatás, -szállítás, a kisszoba újrabútorozása, plusz a járulékos melók.

9. Még egy kis lomtalanítás, túlhevült, lomra éhes szomszédokkal körítve.

10. A csúcs: vasárnap DISZNÓVÁGÁS!!! (Elex, miből maradsz ki?!)

Eredmény: hétfőre szabadságot kértem…

Szóval, így pihen egy magyar úr. Csupa móka, kacagás, kalandokkal teli, izgalmas történések végeláthatatlan sora. Pöfff. Kifáradtam.

Szóval, így tessék itten kuruckodni! Én is inkább írogattam volna unalmamban. De…

Mindegy, hálátlan népek. Csak hátat fordítok és tessék… Gyönnek a rímek (?) szakadatlan.

Jól van, na. Most megyek csöppet pihenek, aztán folytatom – nemsoká’…