ursula.blogozz.com-nak
Belenéztem a blogodba – gondoltam kölcsönös és érdekmentes leszek. Verseidnél megálltam egy rövid időre…hümmm…. De az elemzések majd inkább máskor. Most egy kis személyes segítség. Egy zsenge boldogult lyánykoromból:
Robbants szét egy agyat
Hogy beszórjon egy falat
Neked is jut egy falat
Adok bort, kenyeret, meg halat
(Jézus-mánia ’99.)
Bocs!
Ja, egyébként meg tessék gyógyulni megfelé!!!
Hagyhatsz egy megjegyzést, vagy csinálhatsz visszakövetést a saját oldaladról.
Ceti bácsi, Ceti bácsi! Maga mi a fekete tájogot csinál itten a netten? Írja csak írja, de nincsen gyógyírja az embör prblémáira? Csak azt mondja, hogy jobb ma egy blogg ma, mint holnap egy dogma! Nem mindegy, hogy TVK vagy MTK! Itt vagyunk, még élünk…
Nem-e lehetne-e nekem is pár verssort itthagyni?
Hogy jó világ ez? Kétlem.
Feltűnik előtted egy jéghegy.
Jól játszott gitáron Radics,
Bár én keveset hallottam, alig.
Nem vagy te boldog, mert eljön a kaszás,
Érted is eljön, eljön a halál!
Ezt a verset beküldtem sok kiadónak, hátha így kiadnának egy verseskötetet a válogatott műveimből. Eddig nem jeleztek vissza. Tud valaki segíteni?
A Világ ma…
Ahogy a világgal élek, az egy szimbiózis,
Szeretném tudni, ki volt itt, és ki van itt.
Nem számít itt más, csak a pénz,
Nem lényeg a “mi”, csak az ego, csak a “nagy én”.
A média okádja magából a szennyet,
Hogy jót adjon, arra nem is töreked’.
Nem látni mást, csak a pártok viszályát,
Csak veszekedést, dobálást, vízágyúzást.
Nem segít más, csak ha visszavonulsz,
Egy kis szigetre, nincs más út!
Én a költő
Költő vagyok,s lázadó,
nem kell nekem házadó.
Szarok én a világra.
Menjetek a picsába!
Én a költő
Költő vagyok,s lázadó,
nem kell nekem házadó.
Szarok én a világra.
Menjetek a pi…ba.
T. Baho!
Látom a Költöt, az Ő nagyon nagy igazságérzését és szociálpolitológiai mélyrelátását. Emellett magával ragadott a Költő letisztult, már-már pórias egyszerűsége, s a lényegretörekvés ilyen sziporkázó kvintesszenciája egyszerűen besorolhatatlan kortárs irodalmunk végeláthatatlanul szürrealisztikus képekbe burkolt rémlátományai között. Mindezek mellett ajánlanám, hogy a Költő próbálkozzon még a képversek kifogyhatatlan tárházának bővítésével, vagy a vaskohászattal…
Szeretettel: egy igaz műértő.
Barátod
Peti bácsi