Paraszt-velnessz
Az idei Szigetről egy igen jó fotó. Amin engem láthattok a “paraszt-velnessz” gyakorlása közben. Az eljárás lényege maga a tudatos semmittevés cigi-sör-kávé szabadon válsztott elemek közbeiktatásával. Ha közben többezer watton szól a Kispál, vagy Manu Chao, akkor igazán hatásos a gyakorlat. Megjegyzem Csepregi Éva, vagy Uhrin Benedek hallgatása közben inkább maradandó idegi károsodásra számítsunk, ne lelki gyógyulásra. Ezért ezeket a megoldásokat nem ajánlanám még kezdőknek sem. Ha jól csináljuk: teljes testi-lelki felfrissülés garantált – alkalmi alkoholfogyasztóknak viszont még rá kell számolni a “másnap”-gyakorlatot (lásd még: katzenjammer after party!), de edzettebb sorstársak egy-két nap alatt belejöhetnek ezen gyönyörű sportág gyakorlásába. Így felejthetjük el kis időre munkahelyi fáradalmainkat (főnök-hülye, kolléga-lustadögalkoholista, kollegina-aztabüdöskurváját), házasságunk nehézségeit (mitakarmármegintezanőstény), valamint bármit, ha elegendő alkohol tartalmú italt tudunk bevinni szervezetünkbe tartósan, némi stabilizáló kávéval és sok-sok nikotinnal körítve. Tömény szeszeket nem ajánlanék. Egyrészt áraik miatt, ami tönkreteheti gyakorlatunkat – ha folyton az egyre laposodó pénztárcánkra gondolunk, másrészt a töményitalok gyors bomlásának köszönhetően, pont az ellenkezőjét érhetjük, mint amiért elkezdtük a paraszt-velnesszt. Hiszen a másnap-utógyakorlat hosszabb ideig fog tartani, mint maga az elérni kívánt lelki felfrissülés. Tehát dupla defecit – akkó’ meg minek…
Jómagam ezen gyakorlatokat évi rendszerességgel végzem, de akkor egy héten keresztül – a Sziget Fesztivál kerettein belül. Ilyenkor nyugodtan reggelizhetünk Pilsner Urquellt, vagy Drehert – kedvesünk nem fog megkorholni érte. Egyre vigyázzunk: Ő nehogy kedvet kapjon a paraszt-velnesszhez! Mer’ akkó’ ki fog a sátorba cipelni?!
További jobbulást mindenkinek!!!
Hagyhatsz egy megjegyzést, vagy csinálhatsz visszakövetést a saját oldaladról.
Vigyázat! Ez az alattomos agyrombló mindig támad! Én is áldozatul estem. Voltak olyan napok, hogy reggeltől estig blogoztam. Pedig még a fogyasztókat is büntetik. Pedig jó érzéseket okoz a blog. Azt gondoltam, nem fogok tudni róla “leállni”. Az első lépést megtettem: 2 hónapja metadonkúrán vagyok…
Rájöttem:
Jobb egy blog ma,
mint honlap egy dogma…
Én csak felsikítottam:
Oh, my dog!!!